Könyv Blog

Régóta olvasunk Drábik János könyveket. Az első könyv amit olvastam tőle, az Uzsoracivilizáció c. könyv volt. Akkor döbbentem rá, hogy vannak olyan források és emberek akik olyan információk és ismeretek birtokában vannak amiket nyitott elmével kell fogadni, hisz attól hogy eddig nem tudtunk róla az még léteznek és valósak. Eleinte klasszikus összeesküvés elmélet hangulatom volt, amikor a könyvet olvastam, de idővel egymástól teljesen független forrásokból is sikerült megerősíteni, hogy amit olvastam, az valóban a dokumentált igazság. Dr. Drábik János utoljára kiadott könyve a Világdemokratúra arra ihletett, hogy más emberek számára is hozzáférhetővé tegyem azok at az információkat amiket rólunk írt a szerző és nekünk Magyaroknak is szólnak. A blog főként ebből a könyvől publikál és merít tartalmat. Ahogy haladok a könyvvel, folyamatosan megosztom az olvasottakat. Kellemes olvasást. Köszönjük a Gold Book kiadó engedélyét a könyv részleteinek nyílvánossá tételéhez.

Az EU nettó befizetői voltunk-e 2005-ben?

2006.12.12. 15:49 | Eyes_ | 1 komment

Címkék: magyarország varga mihály nettó befizető

A sajtó — mellőzve azt, hogy összesítve mennyi a magyar pénzügyi és egyéb természetű hozzájárulás — csak azzal foglalkozott, hogy mi tekinthe­tő Brüsszelből Budapestre befolyt összegnek, így az a torzkép rajzolódott ki, hogy késleltetve ugyan, de többet kapunk, mint amennyit fizetünk. Ha 2005 decemberében még ideiglenesen negatív is az egyenleg, de már a magyar számlákon van a pénz, és hamarosan eljut a címzettekhez. A való­ság ezzel szemben az, hogy egyértelműen nettó befizetők vagyunk. Ez derül ki a belépési szerződésből is, de az illetékesek erről szándékosan nem j tájékoztatták a magyar állampolgárokat.

Érdemes idézni Varga Mihály már említett előadásából a 2006. évi költségvetési törvényjavaskt néhány számát A beruházások támogatására 309 milliárd forint, a visszatérítésekre pedig 15 milliárd forint jut. Ez öszzesen 324 milliárd forint bevételt jelent. Magyarország kötelező évi (tag jellegű) befizetése az EU-ba 217 milliárd forint, a nettó többletbevétel tehát 107 milliárd forint Magyarország javára. Ez a „többletünk" azonban csak látszat, amely kreatív könyvelésből adódik. Megrovást azért nem kapunk érte, mert ezúttal a brüsszeli bürokrácia ügyeskedett szemfényvesztő könyvelési trükkökkel.

Az EU-belépésünket megelőző évben - 2003-ban - a költségvetés 145 milliárd forint vám- és importbefizetéssel számolt. Ez az összeg az Európai Unió költségvetésébe folyik be a belépés után. Ebből az átenge­dett vám- és importbefizetésből 2005-ben mindössze 10 milliárd, 2006-ban pedig 7 milliárd forintot kapunk vissza a vámbeszedés költségeinek megtérítésére. A magyar illetékesek lemondtak a korábbi 145 milliárd fo­rintról (ez ma 160 milliárd forintra tehető), és Magyarország nettó 107 milliárd forintot kap vissza, amiből
15 milliárd költségtérítés. Azaz kapunk nettó 92 milliárd forintot, így a veszteség 68 milliárd forintot tesz ki.

A kép még kedvezőtlenebb, ha messzebbre tekintünk vissza, hiszen 1996-ban 247 milliárd forint volt a vámbevétel, ami mai forintértékre át­számolva 500 milliárd forintnak felel meg. Az úgynevezett Bokros­csomag talán egyetlen pozitív hozadéka a vámbevétel megemelése volt. Jöhet akár a kínai, akár az amerikai áru, a magyar költségvetést már nem érinti, mivel nem jelent vámbevételt Magyarországnak. Költségvetésünk tehát az elmúlt 10 év során lemondott mai pénzértéken számolva évi 500 milliárd forint vámbevételről, egyrészt a WTO-hoz (Vikgkereskedelmi l Szervezethez), másrészt az Európai Unióhoz történő csatlakozás révén. Hogy méltó legyen erre a hátrányra, képviselői még azt is elvállalták, hogy további nettó 50 milliárdot fizetnek az EU közös kasszájába.
Miért nem tekintik az illetékesek EU-befízetésnek a vám- és importjö­vedelmek átengedését? Azért, .mert kiderülne, hogy Magyarország az Európai Unió nettó befizetője, és akkor már nem lehetne a befizetett pénzek pályázattal történő visszaosztását megtévesztőén „támogatásnak" nevezni. Az Európai Unió ténylegesen semmiféle támogatást nem ad. Csak arra hajkndó, hogy a már előre beszedett összegekből — költséges pályázati procedúra után - visszajuttasson valamit a megsarcolt tagálla­moknak. Itt az orwelli „newspeak" tipikus esetével állunk szemben.

Még mindig Varga Mihály előadására támaszkodva vegyük köze­lebbről szemügyre a nettónak mondott 107 milliárd forint sorsát. Magyar­országnak a 217 milliárdos évi tagdíját a költségesen begyűjtött adójából kell egyszerű átutalási aktussal a brüsszeli adminisztrációhoz eljuttatnia. Az Európai Unió a 309 milliárd forintnyi visszautalásra szánt pénzét csak rendkívül bürokratikus pályázati, lebonyolítási és ellenőrzési rendszerrel lehet lehívni. A magyar álkm tehát költségesen és munkaigényesen szedi össze azt a pénzt, amit azonnal befizet. A neki szánt összeget viszont igen nagy munkával, költséggel és erős késleltetéssel kaphatja meg. A pénz le­hívásának ez a módja nemcsak az államnak és a felhasználónak jelent nagy költséget — nyolc-tíz pályázatból átkgban csak egy sikeres — de az összes  pályázat munka, rezsi és bankköltségét is viselnie kell. Az így felmerült többletköltséget becsléssel 20%-os nagyságrendűnek minősíthetjük. Ezt a í becslést egy hatástanulmány pontosíthatja. 20%-os arány fígyelembevételével viszont 62 milliárddal kell számolnunk. Ily módon a nettó 68 milliárd forint veszteséghez még hozzá kell adni a 62 milliárd forint költséget. A nettó hátrány ezzel 130 milliárd forintra növekszik. A kormány számára elérhetőek az adatok és elvégezhetné ezt az elemzést. Eredményéről pedig legalább az Országgyűlést tájékoztatnia kellene. A demokratikus megoldás azonban az lenne, ha a tömegtájékoztatás útján az állampolgárokat is in­formálnák.

Az előzőekben ismertetett számításoknál is jobban hiányzik annak a számszerűsítése, hogy mekkora a tényleges különbség a tőkeerő, a piaci gyakorlat, valamint a finanszírozási háttér szempontjából az Európai Unió korábbi tagjai, a tizenötök és a magyar vállalkozók között. A köztük lévő nagy különbség folyamatos piackiszorítást jelent. A hazai vállalkozók, al­kalmazottaik és családtagjaik fokozatosan elvesztik megélhetési lehetősé­geiket és az államháztartás is egyre kevesebb adóbevételhez jut. A hazai vállalkozók jövedelemvesztése mérsékli a helyi szolgáltatások igénybevé­telét is, ezzel tovább csökken az országon belüli gazdasági aktivitás. A ma­gyar cégek helyére lépő külföldi cégek pedig egyre nagyobb mértékben vi­szik ki a Magyarországon szerzett jövedelmüket

A magyar vállalkozók és az állampolgárok érzékelik ezeket a problé­mákat, de sem a kormányzati politika, sem a tömegtájékoztatás nem fog­lalkozik az erre vonatkozó ismeretek begyűjtésével és közreadásával. Nincs a fenti problémákról tényekre támaszkodó és számszerűsíthető felmérés, specifikus statisztika és mérleg.

A bejegyzés trackback címe:

http://vilagdemokratura.blog.hu/api/trackback/id/tr9722226

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

drabikanyagok · http://drabikanyagok.blogspot.com 2010.11.14. 16:16:55

D R A B I K A N Y A G O K . blogspot . com -on a pénzoligarchia nagyjai és központjai. Lassan töltődik, de nagyon korrekt.

Írj a HírTV-nek hogy hívja meg Drábik Jánost egy sorozatra és a helyi politikusodnak, hogy foglalkozzanak a pénzkibocsátás és a monetáris és fiskális jogok teljes de facto és de juro államosításával, központi bankokat szüntessék meg vagy de facto is államosítsák.

drabikanyagok.blogspot.com