Könyv Blog

Régóta olvasunk Drábik János könyveket. Az első könyv amit olvastam tőle, az Uzsoracivilizáció c. könyv volt. Akkor döbbentem rá, hogy vannak olyan források és emberek akik olyan információk és ismeretek birtokában vannak amiket nyitott elmével kell fogadni, hisz attól hogy eddig nem tudtunk róla az még léteznek és valósak. Eleinte klasszikus összeesküvés elmélet hangulatom volt, amikor a könyvet olvastam, de idővel egymástól teljesen független forrásokból is sikerült megerősíteni, hogy amit olvastam, az valóban a dokumentált igazság. Dr. Drábik János utoljára kiadott könyve a Világdemokratúra arra ihletett, hogy más emberek számára is hozzáférhetővé tegyem azok at az információkat amiket rólunk írt a szerző és nekünk Magyaroknak is szólnak. A blog főként ebből a könyvől publikál és merít tartalmat. Ahogy haladok a könyvvel, folyamatosan megosztom az olvasottakat. Kellemes olvasást. Köszönjük a Gold Book kiadó engedélyét a könyv részleteinek nyílvánossá tételéhez.

Kí a felelős Magyarország eladósodásáért?

2006.12.12. 16:20 | Eyes_ | 1 komment

Címkék: krematisztika rebus sic stantibus

Magyarország eladósodása annak a nemzetközi folyamatnak a része, amelynek során Keleten az úgynevezett szocialista tervgazdaságok alakul­tak át pénzgazdasággá, Nyugaton pedig a vállalkozói szabadságon nyugvó piacgazdaságok és a szociális piacgazdaság alapján működő jóléti allamok alakultak át pénzgazdasági rendszerré, azaz krematisztikává. Ez a pénz­ügyi-gazdasági konvergencia azt jelentette, hogy a világgazdaságban a szükségletekre termelő közgazdaságot felváltotta egy új rendszer, a krematisztika, amelynek a vezérelve a pénzből még több pénzt előállí­tása.

Az ekdósodás a fejlett országok nem befektethető tőkéinek a lépés­kényszerben lévő fejlődő országokba való kihelyezésével kezdődött. A visszafizethetetlen hitelek felduzzadásához a bankok meggondolatlan, túl­zottan nagy kockázatot vállaló viselkedése jelentősen hozzájárult. A fejlő­dő országok elfogadták ezeket a kezdetben 4—6% kamattal terhelt vi­szonylag olcsó hiteleket, így az 1970-es években a fejlődő országok gazda­sági reformokat hajtottak végre, amelyek egyik célja a belföldi szükségletek jobb kielégítése, a másik célja pedig a fejlett országokhoz való felzárkózás volt.

Az adósságválságot az robbantotta ki, hogy a brit pénzügyi rendszer irányítói 1979 nyarán négyszeresére emelték a kamatlábat, majd pedig az amerikai központi bank, a FED is 20% fölé emelte 1979 decemberében a kamatlábat. Az adósságválságért tehát nem szabad egyedül az eladósodott országokat felelőssé tenni arra hivatkozva, hogy nem gazdaságos terme­lésbe fektették a kölcsönöket. A rendkívül nagy kamatemelés miatt akkor sem tudták volna visszafizetni a korábban 4-5%-os kamatozással felvett hiteleket, ha azokat optimálisan fektetik be.

Az automatikusan növekvő kamatterhek következtében az adósságok felhalmozódása az 1980-as években nem gazdaságpolitikai döntésektől függött, hanem öngerjesztő, önálló életet élő folyamatnak kell tekinte­nünk. A fejlődő országok adósságállománya gyorsított ütemben nőtt a kamatautomatizmus miatt, annak ellenére, hogy adósságaikat már több­szörösen visszafizették. Magyarország vonatkozásában érdemes idézni az MNB Külső eladósodás és adósságkezelés Magyarországon című Műhelytanul­mányok II. számú füzetét (1993-ban jelent meg), ennek az 56. oldalán ol­vasható:

,^4% időszak egészét (1973-1989) tekintve mintegy egy milliárddollár erőforrás­bevonás viszont a^ ezt többszörösen meghaladó, összesen 11 milliárd dollár halmozott kamatkiadással járt." Ehhez még hozzá kell tenni azt, hogy a rendszerváltás idején, 1989-ben a magyar nemzetgazdaság egészét terhelő adósság össze­ge 20,5 milliárd dollár volt.

A költségvetések kamatkiadások nélküli úgynevezett elsődleges egyenlege a súlyosan eladósodott országokban is általában pozitív, közel van az egyensúlyhoz vagy csak igen enyhén deficites. A nemzetközi pénz­es korporációs oligarchia frontszervezeteinek - Nemzetközi Valutaalap, Világbank — stabilizációs feltételei nem a túlfogyasztás visszafogását jelen­tették, mert nem volt túlfogyasztás. Valójában abszolút korlátozást je­lentő restrikcióról volt szó. Az adósságaikat törleszteni kívánó országnak a kamatmechanizmus által automatikusan generált óriási kamatokat a bel­földi kereslet és fogyasztás rovására kellett kitermelnie. Ez olyan követel­mény, amelynek a legfejlettebb ipari országok sem képesek eleget tenni. Ez azt is egyértelművé teszi, hogy az adósságválság keretei között csak a lakosság reálbérének a nagyarányú csökkentésével lehet bármiféle stabili­zációt elérni.

Az eladósodott fejlődő országok akár fogyasztásra, akár beruházásra költötték a felvett hiteleket, mindenképpen a fejlett országokból származó importot finanszírozták, így tették lehetővé a fejlett ipari országok számá­ra, hogy nagyobb válság nélkül valósítsák meg a náluk is szükségessé vált struktúraváltást, vagyis az átállást a szükségletre termelő ökonómiáról a pénzből még több pénzt előállító krematisztikára (pénzgazdaságra). A fej­lett országok napjainkban is jelentős hasznot húznak a fejlődő országok keresletéből.

Az adósságszolgálat által a fejlődő országokra rakott terhek a fejlett országokban is egyre növekvő károkat okoznak. Az adósságszolgálati kö­telezettségek közvetett hatásukkal is visszafogják és rombolják a gazdasági hatékonyságot. Az adósságszolgálathoz szükséges magas adók és más restrikciós intézkedések gátolják a beruházásokat. Az eladósodott fejlődő országok import- és működőtöké-igényük révén is szolgálják a fejlett or­szágok érdekeit. Ezek a fejlődőnek nevezett eladósodott országok erősen függnek a fejlett országok árfolyam-, kamat- és kereskedelempolitikájától. Ezért valójában a fejlett országoknak az lenne az érdekük, hogy az adós­ságteher csökkentésével és saját gazdaságpolitikájukkal elősegítsék az el­adósodott fejlődő országok megerősödését

Mértékadó nemzetközi dokumentumok kimondják a népek elidege­níthetetlen jogát a fejlődéshez. Az adósság-visszafizetési követelések jo­gosságának felülbírálati lehetőségét pedig a rebus sic stantibus elve is alá­támaszthatja, amely szerint a körülmények lényeges megváltozása esetén felül lehet bírálni érvényes nemzetközi megállapodásokat. Az eladósodás pedig gyakran az adott országok jogrendszerébe és alkotmányaiba ütköző­en történt. Erre Magyarország is — a többi kommunista rendszerű ország­gal együtt — jó példa. A diktatórikus kormányzatok demokratikus legitimá­ció nélkül, vagyis a társadalom hozzájárulása nélkül vettek fel hatalmas hiteleket, amelyek következményeit viszont

 a rendszerváltás utáni demokra­tikus kormányoknak is viselniük kell.

A bejegyzés trackback címe:

http://vilagdemokratura.blog.hu/api/trackback/id/tr9622234

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

drabikanyagok · http://drabikanyagok.blogspot.com 2010.11.14. 14:49:36

D R A B I K A N Y A G O K . blogspot . com -on a pénzoligarchia nagyjai és központjai. Lassan töltődik, de nagyon korrekt.

Írj a HírTV-nek hogy hívja meg Drábik Jánost egy sorozatra és a helyi politikusodnak, hogy foglalkozzanak a pénzkibocsátás és a monetáris és fiskális jogok teljes de facto és de juro államosításával, központi bankokat szüntessék meg vagy de facto is államosítsák.

drabikanyagok.blogspot.com