Könyv Blog

Régóta olvasunk Drábik János könyveket. Az első könyv amit olvastam tőle, az Uzsoracivilizáció c. könyv volt. Akkor döbbentem rá, hogy vannak olyan források és emberek akik olyan információk és ismeretek birtokában vannak amiket nyitott elmével kell fogadni, hisz attól hogy eddig nem tudtunk róla az még léteznek és valósak. Eleinte klasszikus összeesküvés elmélet hangulatom volt, amikor a könyvet olvastam, de idővel egymástól teljesen független forrásokból is sikerült megerősíteni, hogy amit olvastam, az valóban a dokumentált igazság. Dr. Drábik János utoljára kiadott könyve a Világdemokratúra arra ihletett, hogy más emberek számára is hozzáférhetővé tegyem azok at az információkat amiket rólunk írt a szerző és nekünk Magyaroknak is szólnak. A blog főként ebből a könyvől publikál és merít tartalmat. Ahogy haladok a könyvvel, folyamatosan megosztom az olvasottakat. Kellemes olvasást. Köszönjük a Gold Book kiadó engedélyét a könyv részleteinek nyílvánossá tételéhez.

A pénzuralmi rendszer diktatúrája

2006.11.26. 23:31 | Eyes_ | 1 komment

Címkék: amerika külföld olaszország németország

Az elmúlt évtizedekben nemcsak Keleten, de Nyugaton is alapvető válto­zások zajlottak le. Az úgynevezett szocialista világrendszer felbomlása lát­ványosan történt. Sokkal kevésbé volt feltűnő az a hasonlóan nagy hord­erejű változás, amely a nyugati országokban is fokozatosan lecserélte a piacgazdaságot a pénzgazdasággal, és hatalomra segítette a nemzetek és ál­lamok feletti pénz- és korporációs oligarchiát. Ez a változás természetesen átalakította a politikai rendszer működését is, még akkor is, ha ez nem olyan szembeötlő, mint a Keleten történt változások esetében.
    Európa nyugati részén a szociális piacgazdaság jóléti államát bontották
le, hogy helyet adjanak a magánpénz-monopólium és a transznacionális korporációk által irányított gazdasági és politikai rendszernek. Észak-Amerikában is a nagy multinacionális vállalatbirodalmak vették át az irá­nyítást. Az 1970-es évek óta elfogadott törvények többsége mind Kana­dában, mind az Egyesült Allamokban ezeknek a pénzügyi, kereskedelmi és ipari birodalmaknak az érdekeit szolgálta ki. Ha meg akarjuk érteni e változás jelentőségét, akkor érdemes közelebbről is megismerkedni azzal, hogy miként fasizálódott a XX. század első felében Németország és Olaszország. Azt látjuk, hogy mindkét államban a túlhatalomhoz jutott üzleti világ hegemóniája érvényesült, továbbá az a politikai és gazdasági rendszer, amit fasizmusnak neveztek el a történészek. Ez a rendszer az egymással összefonódott pénzügyi és ipari érdekcsoportoknak volt a ki­szolgálója. 
    Németországban a nemzetiszocializmus nevet választó politikai erők
kerültek uralomra, a fasizmus elnevezést csak Olaszországban használták, de a két rendszer alapvető jellemzői megegyeztek, és ezért a továbbiakban a németországi nemzetiszocialista rendszert is fasizmusnak fogjuk ne­vezni. Ha nyomon követjük e rendszerek kialakulását az alkotmányos de­mokrácia keretein belül, akkor láthatjuk, hogy fokozatosan fejlődtek ki, és nem valamilyen előre nem látott körülmény hatására jöttek létre.
    Németországnak még az I. világháború utáni vereség után is 15 év kel­
lett ahhoz, hogy a weimari alkotmányosság keretei között a pénzoligarchia és az ipari nagytőke által uralt rendszerből nyílt diktatúrává alakuljon át. Hitler felemelkedését a politikai hatalom csúcsára csak részben köszönheti saját képességeinek. Hitler, mint politikai jelenség, és a hitlerizmus, mint politikai rendszer Versailles-ban született. Ennyiben azoknak a háttérerőknek köszönhette világrajöttét, amelyek a világháborút előkészítették, levezényelték, és amelynek ők voltak az első számú haszonélvezői. E háttérerők világstratégiájának megfelelően az I. világháború utáni né­metországi és európai helyzet úgy alakult, hogy szükségszerűen a nemzeti-szocialista törekvéseknek, a náci rendszer kifejlődésének kedvezett. Ez se­gítette döntő módon hatalomra a Führert és rendszerét. Németországban nagyarányú centralizáció ment végbe a gazdaság egészében, mindenekelőtt a pénzrendszer és a nagyipar irányításában. Az egész társadalom központi­lag megszervezett egységekből épült fel. Mindenkinek tartoznia kellett va­lahová — nagyvállalatokhoz, szakszervezetekhez, szakmai szervezetekhez és nem utolsósorban politikai szerveződésekhez — ha létezni akart. Az egész gazdaság katonai jellegű irányítás alá került, ahol a tekintélyuralmi elv érvényesült. Hitler csak befejezte azt a pénz- és korporációs oligarchia által vezérelt centralizációt, amikor minden hatalmat magának    igényelt és ön­magát helyezte legfőbb vezetőként a társadalom és az állam fölé.
  Ha ma a fasizmus szót halljuk, menetelő egyenruhás csapatokra, ha­
talmas tömeggyűlésekre, demagóg diktátorokra gondolunk, egy olyan rendszerre, ahol az erőszak, a kényszermunka a koncentrációs táborokkal együtt jelen van. A fasiszta, illetve nemzetiszocialista rendszert megelőző­en mind Olaszország, mind Németország alkotmánnyal rendelkező — többé-kevésbé — demokratikus ország volt. A fasizmus és a nemzetiszo­cialista diktatúra akkor fejlődött ki, amikor még megvoltak a liberális de­mokrácia elemei. A weimari rendszerben a pénzügyi szféra és a gazdasági élet irányítói a korporációk és kartellek sűrű hálózatát alakították ki. Ez egy viszonylag kis létszámú érdekcsoport számára lehetővé tette a pénzügyi és gazdasági élet magas fokú ellenőrzését, korábban nem ismert fokú centra­lizációját és koncentrációját. Ez a pénzügyi és ipari érdekcsoport ellenőrizte az árakat, az energia- és nyersanyagellátást, a kereskedelmet, és még az ári szabadalmak engedélyezését is. Az egész rendszer a beruházó banká­ik és a korporációk szervezett magánhatalmaként működött, de még érvényes keretek között. Ugyanezek a törekvések jelen voltak Észak-Amerikában is, de ott a pénztőkének és az ipari tőkének ezt a túlzott centralizációját sikerült lefékezni a monopolellenes jogszabályok érvényesíté­sével. Németországban és Olaszországban azonban nem voltak hatékony trösztellenes jogszabályok, s maguk a kormányok is támogatták az üzleti világ szervezett magánhatalommá való integrálódását.
    Hitler, aki szavakban a középosztály segítőjének tüntette fel magát, va­
lójában olyan gazdaságpolitikát támogatott, amely ezt a középosztályt gazdaságilag a végsőkig meggyöngítette. Hitler a szervezett munkásság erejét is megtörte azzal, hogy törvényen kívül helyezte a sztrájkot. Miközben szociális demagógiával fordult a tömegekhez, valójában a pénztőke és a nagyipar legfőbb tulajdonosainak az igényeit elégítette ki. Így például lehetővé tette számukra a bérek és a munkafeltételek szinte korlátlan ellenőr­zését. A korporációs arisztokrácia érdekeit szolgálta a legolcsóbb munka­végzési formának — a kényszermunkának — a tömeges alkalmazása is. A kényszermunkatáborokban nemcsak emberek milliói senyvedtek, de a szervezett munkásság — mint befolyásos társadalmi tényező — létezése is itt fejeződött be.
    Olaszországban is hasonló pénzügyi és gazdasági viszonyok léteztek a
két világháború között. Az ország teljes iparát néhány óriásira növekedett korporáció uralta, mint például a FIAT vagy az Ansaldo. A mezőgazda­ság is néhány nagy földbirtokos tulajdonában volt, ahol a föld nélküli pa­rasztok rendkívül olcsó bérért dolgoztak. Mussolini, aki szocialista politi­kusként kezdte, korporációs társadalomról beszélt, amelyben a külön­böző osztályok nem folytatnak osztályharcot, hanem harmonikusan együttműködnek. Az olasz gazdaság egészét olyan korporatív testületek irányították, amelyben részt vettek a munkások és a tulajdonosok képvise­lői. Ezeknek a korporatív testületeknek volt a feladata a munkáltatók és munkavállalók közti konfliktusok elsimítása, és a vitás kérdések eldöntése. Ha nem tudták teljesíteni ezt a konfliktuselhárító feladatukat, akkor a fa­siszta állam közbelépett.
    A valóságban ezeket a korporatív testületeket egyértelműen a pénz és ipari tőke legvagyonosabb képviselői ellenőrizték. Mivel kívánságukra Mussolini is betiltotta a sztrájkot, így az olasz munkavállalók ugyanolyan függő helyzetbe kerültek, mint a föld nélküli olasz zsellérek. A fasiszta demagógia része volt az öröklési adó eltörlése, ami egyértelműen a gaz­dagoknak kedvezett. A dúcé nagyarányú állami támogatást biztosított a korporációs vezérek számára, és ismételten elrendelte érdekükben a mun­kabérek csökkentését is. Ily módon valójában a szegényebb rétegek támo­gatták a dúsgazdag korporációs arisztokráciát. Az álag olasz munkabére és életszínvonala a fasizmus egész ideje alatt folyamatosan csökkent. Tényként állapíthatjuk meg, hogy szocialista retorikát használó demagó­giájuk ellenére (a frázispufogtató demagógia nem tévesztendő össze a lakosság többségének az érdekeit felvállaló plebejus populizmussal, a valódi népképviselettel) mind Hitler, mind Mussolini maximálisan teljesítette a pénztőke és a korporációs oligarchia kívánságait. Valójában a monopoltő­ke engedelmes kiszolgálójának tekinthető mindkét félelmetes diktátor, mert maximálisan kiszolgálta a pénz- és korporációs oligarchia igényeit.
    A jelenlegi fasiszta jellegű globalizációs változások közepette célszerű
szem előtt tartani a fasiszta és a nemzetiszocialista diktatúrához vezető gazdasági okokat. A ma még demokráciáknak nevezhető vezető ipari országok egyre inkább az úgynevezett piaci fundamentalizmus kiszol­gálóivá válnak. Azok a szélsőséges nézetek, amelyek szerint mindenféle közérdeket szolgáló állami beavatkozás eleve rossz, ma még hitelre találnak. De nem árt szem előtt tartani azt, hogy az 1920-as és 1930-as évek­ben az olasz és a német üzleti körök ugyanígy a kisebb állami beavatkozást, az állami szabályozók eltörlését és az egyre nagyobb arányú adócsök­kentést szorgalmaztak. A fokozatosan kialakult trösztellenes törvénye­ket visszavonatták. Ez a folyamat még az Egyesült Államokban is beindult, ahol a különböző fúziókkal egyre nagyobb vállalatok jöttek létre. Az utóbbi három évtizedben ismét vállalategyesülési hullám söpört végig nemcsak Észak-Amerikában, de globális méretekben is. Ennek eredmé­nyeként pl. négy nagyvállalat birtokolja az élelmiszeripar 54%-át és az au­tógyártás 88%-át
    Amerikában a pénzrendszer koncentrációja is magas fokot ért el. A négy legnagyobb bank rendelkezik a kereskedelmi banki tevékenység 20%-a felett és a legnagyobb 50 bank pedig a 60%-a felett. A kereskedelmi tevékenység koncentrációját azért nehéz felmérni, mert a legerősebb korporációk kiharcolták, hogy a szövetségi kormány illetékes szerve, a Federal Trade Commission ne kényszeríthesse őket a szükséges adatok átadására. 2006 májusára már olyan méreteket öltött a pénzpiaci koncent­ráció a világban, hogy a forgalomban lévő teljes pénzmennyiség 83,54%-át hét globális óriásbank, 5,3%-át pedig a soron következő 420 nagy bank birtokolja.
    Az egyre kisebb számú, de lényegesen nagyobb és hatalmasabb kor­porációk dollármilliókat költenek lobbizásra és a politikusok befolyásolására. Ők finanszírozzák azokat a kutatóintézeteket, „think tank"-eket, amelyek kisajátítják maguknak a döntések előkészítését, a véleményhata­lom gyakorlását, maximálisan kiszolgálva az őket finanszírozó Big Busi­ness igényeit. Ha a pénz és a termelői vagyon koncentrációja és centrali­zációja olyan magas fokot ér el, mint ami ma már a valóság, akkor az a po­litikai szférát is megváltoztatja, és a saját érdekeinek rendeli ak. Ezt a már létrejött változást a 1920-as és 1930-as évek németországi és olaszországi változásaival összehasonlítva fasiszta jellegűnek minősíthetjük. Amikor a pénz- és korporációs magánhatalom ilyen szervezettségi fokot ér el, akkor már alá tudja rendelni magának a közhatalmat és maga az állam is a szer­vezett magánhatalom eszközévé, „szolgáltató állammá" válik.
    Amikor az Egyesült Államok korábbi elnöke, Bili Clinton visszavon­
ta az 1930-as években elfogadott, és hatékonyan működő amerikai tröszt­ellenes jogszabályokat, akkor feltehetően nem gondolt arra, hogy ezzel az Egyesült Államok politikai rendszerének egyfajta barátságos fasizáló-dását segíti elő, a nem rasszista — legalábbis nem zsidóellenes — reformfa­sizmus, más szóval az univerzális hitelpénz-fasizmus térnyerését gyorsítja fel.

· 2 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagdemokratura.blog.hu/api/trackback/id/tr1619327

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: bandarq 2018.02.15. 14:09:32

A mese varázsa kisgyermek és felnőtt korban - Pompás Napok

Trackback: plantas y flores de invierno fotos 2017.11.02. 09:18:34

ativan speed - Singulair mini 4mg antihistaminika

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

drabikanyagok · http://drabikanyagok.blogspot.com 2010.11.14. 17:49:35

D R A B I K A N Y A G O K . blogspot . com -on a pénzoligarchia nagyjai és központjai. Lassan töltődik, de nagyon korrekt.

Írj a HírTV-nek hogy hívja meg Drábik Jánost egy sorozatra és a helyi politikusodnak, hogy foglalkozzanak a pénzkibocsátás és a monetáris és fiskális jogok teljes de facto és de juro államosításával, központi bankokat szüntessék meg vagy de facto is államosítsák.

drabikanyagok.blogspot.com