A jelenlegi pénzrendszer által vezérelt gazdasági rendszerben az a közvetítő közeg, amely biztosítja a gazdaság működését, a pénz. Ma azonban a pénzt csak akkor adják tovább vagy csak akkor fektetik be, ha az kielégítően magas kamathozamot, illetve megtérülést biztosít a tőke tulajdonosnak. Egyszerű számítással is levezethető, hogy az ilyen kamatautomatizmussal működtetett pénzrendszer az idő múlásával elvezet az eladósodás és a kamatfizetés egyre gyorsuló folyamatához, amitől a rendszer egyre ingatagabbá válik, és végül összeomlik. Matc Faber, svájci pénzember állapította meg, hogy egyetlen pénzbefektetés sem tud egy bizonyos időn túl funkcionálni. Példaként felhozta, hogyha 1000-ben befektettünk volna egy dollárt 5%-os kamattal, akkor ennek az összegnek a kamathozama négy-milliószor túlszárnyalná a világ jelenlegi össztermékét. Ebből adódik a következtetés, hogy egy kamatos kamat automatizmussal működtetett pénzrendszer legfeljebb néhány évtizedig működhet, mivel a kamatautomatizmus által kikényszeríttet beteges növekedés miatt össze kell omlania. Minden kamatozó pénzrendszer csak meghatározott ideig működőképes.
Azért, hogy az összeomlás időpontját minél inkább ki lehessen tolni, a tényleges értéket előállító termelő gazdaságot állandó növekedésre kell kényszeríteni A reálgazdasági növekedés a tőke kamathozamának a fedezetéhez szükséges. Ami a pénzvagyon-tulajdonosoknak kamathozamot, az a társadalom pénzvagyonnal nem rendelkező része számára kamatterhet jelent. Ami az egyik ember számára kamatnyereség, az automatikusan hitel iránti igényt jelent a társadalom egy másik tagja számára. A nemzetgazdaság egészére nehezedő adósságtehernél összeadódik az állami költségvetés, a magánháztartások, a vállalati szektor és a pénzügyi szektor eladósodása. Németországban pl. még az euró bevezetése előtt, 1995-től 1999-ig a nemzetgazdaság egészének eladósodása 15 000 milliárd márkáról 22 000 milliárd márkára növekedett. Az eladósodásnak ez az üteme önmagában megakadályozza a jóléti és szociális szempontok érvényesülését
Az eladósodásnál tehát az államháztartás, a vállalatok és a magánszemélyek eladósodását együtt kell számításba venni. Ez azért fontos, mert ha valaki arról beszél, hogy az államadósságot csökkenteni kell, akkor azt is mondja, hogy a vállaktoknak és a magánszemélyeknek viszont jobban el kell adósodniuk. Ami pénzvagyon-gyarapodás az egyik oldalon, ugyanolyan arányú eladósodás a másikon. Ennek a mechanizmusnak az eredményeként növekedett robbanásszerűen többek között az Egyesült Államok eladósodása, amelynek csak egy részét képezi az amerikai államadósság. Ez 2006 tavaszán már meghaladta a 8,4 trillió dollárt (1 trillió= 1000 milliárd).