Magyarország vagyonmérlegébe nemcsak az államháztartás tartozik bele, hanem az állampolgárok családi háztartásai is, továbbá a vállalkozók mérlegei és a vállalatok mérlegeiből levonható fontos következtetések. A nemzetgazdaság egészének pénzügyi mérlegét nem ismerhetjük, mert nincs ilyen. Az érvényes MNB-törvény a központi banknak olyan jogosít­ványokat biztosít, amely megtiltja a politikai felelősséggel tartozó kor­mánynak, az Országgyűlésnek, a választott képviselőknek, valamint ellen­őrző szervüknek, az Állami Számvevőszéknek, hogy betekinthessenek a tényleges adatokba. Az MNB-nek van adatszolgáltatási kötelezettsége, amit saját belátása szerint összevont számokban meg is tesz. Saját maga dönti el, miről számol be, s miről hallgat. Pontos és hiteles adatokon nyugvó elszámolási kötelezettsége azonban nincs.

A magyar nemzetgazdaságnak nincs vagyonmérlege, állapította meg Varga István, az Adófizetők Szövetségének alelnöke — aki már az 1970-es évek­től sikeres vállalkozó és a pénzügyek egyik legkiválóbb magyar szakértője — a MUOSZ-ban 2005. november 23-án tartott tanácskozáson. A társadalmi szempontok számbavétele és szakszerű kezelése a valódi elemzés — úgymint az emberek tevékenységének szimulációja és a környe­zetvédelmi szempontok felmérése - hiányzik.
A tömegtájékoztatás ahe­lyett, hogy a tényleges problémákkal foglalkozna, valójában a véleményha­talmat közvetítő pénzügyi szakértők szempontjait továbbítja a lakosság felé.

A központi költségvetés folyó kiadási tételeiről évről évre kemény vi­ták zajlanak a Parlamentben, de az államháztartás egészének évi alakulásá­ról nincs sem vita, sem jogszabályalkotás. Magyarországnak nincs vagyonmérlege sem a termelő, sem az ingóvagyonáról. A pénzügyi eszközök állományáról sincs érdemi vita az Országházban. A politikai felelősséggel tartozó képviselők nem vitatják meg a tőkeműveletek körébe sorolt tranzakciókat. A nyilvántartást vezető Magyar Nemzeti Bank a számait az állományok értékváltozásáról becsléssel állapítja meg, és a becslés után fennmaradó különbözetet tekinti tranzakciónak. Tehát nem pontosan ve zetett számviteli adatokat hoz nyilvánosságra.

Az MNB — önkényesen — arra is felhatalmazta saját magát, hogy ada­tait visszamenőleg akár 5-6 évre is megváltoztassa. Ezzel a saját magától kapott joggal élt is. 1300 milliárd forinttal növelte az ország adósságállo­mányát csupán statisztikai számbavétellel, a banki nyilvántartási könyvek manipulálásával. Az adatok forrása a pénzügyi közvetítők adatszolgáltatá­sa, valamint azok az adatok, amelyeket az APEH és a KSH továbbít. Az állam illetékes szervei kötelesek átadni a rendelkezésükre álló adatokat, ugyanakkor a politikai felelősséggel tartozó Országgyűlés és kormány csak korlátozottan kap megbízható adatokat. Az MNB által használt devizatar­talékért a költségvetés fizeti a kamatokat. Ha az MNB-nek árfolyamvesz­tesége van, akkor azt a költségvetés megtéríti neki, de ha nyeresége van, akkor azzal a központi bank föltőkésítheti magát.

A fentiekből következően Magyarország adósságállománya az MNB tartalékkezelésén, valamint kamatmegállapítási és árfolyam-szabályozási jogán nyugszik. A magyar nemzetgazdaságot sújtó adósságteher mértéke és költségei tehát elsődlegesen monetáris döntésektől függnek. Az állam­adósság kordában tartását célozza, hogy annak nagysága nem haladhatja meg a GDP 60%-át, a költségvetés hiánya pedig nem lehet nagyobb, mint a GDP 3%-a. A nagy EU-országok mind túllépik ezeket az értékeket. Bel­gium GDP-hez viszonyított adóssága pl. nem 60%, hanem 120%.

A gazdaságpolitika jó vagy rossz megítélése 2005-ben a pénzügyi köz­vetítők és a pénzügyi elemzők elvárásai szerint történik. Hol „piacnak", hol elemzőknek nevezik ezeket a szakértőket, akik mind a pénzvagyon-tulajdonos réteg érdekét képviselik. A politikai pártok pedig arra kénysze­rülnek, hogy versengjenek politikájukkal és döntéseikkel a nemzetközi pénzügyi közösség, valamint-e közösség közvetítőinek a jóindulatáért. Legfőbb törekvésük, hogy e nemzetközi pénzügyi közvetítők, az IMF, az OECD, valamint az ECB, az EU frankfurti központi bankja elvárásait tel­jesítsék.